3. Fejezet: Álmos Rózsa-gyilkos

Ámen!

Itt a friss, remélem jó lett. Én eléggé küzdöttem vele, az Istennek bezzeg könnyen ment. xD

Najólvaneléglesz...  

Blackrose

Ámen!

Szerintem nem volt nehézXD És remélem tetszeni fog, teljes szívemet beleraktam:) És, hogy lehessen tudni, hogy ki üzen nektek, Blackrose olyan sárgásvalamilyen színnel fog írni én meg majd ilyen lilással:) sok a rizsa...na jó olvasást
(Jaj, csak még valamit! Ha van olyan ismerősötök, akinek tetszene ez a történet, akkor szóljatok neki:) Nekem komi hiányom van:(XD előre is köszi) 
Susu*-* 

A hatalmas gyomrom minden tartalma a fa tövében kötött ki. Nem sorolnám mi volt emésztetlen a gyomromban. Látszik mit ettem. Csak a fát sajnálom. Most biztos ki fog száradni.

Megtöröltem a számat a csápommal és megütögettem a fát, hogy kimutassam részvétem.

Visszacammogtam a házba, ahol megint a kellemes rendetlenség fogadott.

Minden borzalmat lemostam magamról, a garantáltan illatmentes szappanommal, és az öblítőt soha nem látott törölközőmmel megtörölköztem.

Újra tiszta voltam, és újra Mikroszockó szagú.

A vizet kiöntöttem az ablakon, hátha kinyírok vele valami erdei állatot és behuppantam az én kényelmes és ragacsos fotelembe.

Bekapcsoltam a tévét. Kapcsolgattam a csatornák között, de semmi érdekeset nem találtam. Híradó, híradó, főzőműsor, híradó, kosárlabda, horrorfilm, híradó, pornó, foci, pornó, híradó.

Bevallom őszintén, van ahol kicsit elidőztem, de hamar meguntam. Így, a valaha piros, mostanra inkább kaki színű gombot megnyomva szép fekete színűvé varázsoltam a képernyőt.

A csápomba vettem, egy ágat, amit az asztalon találtam, bár halványlila fingom sincs, hogy került oda. Azzal nyomtam meg a villanykapcsolót. Sötét lett. Végre. Szerettem a sötétséget. Megnyugtató, ilyenkor nem gondol a Mikroszockó mindenféle ocsmány ehetetlen teremtésre.

Kényelembe helyeztem magam a fotelben, és behunytam mind a három szemem.

~ A házamban voltam, épp a szokásos mosakodásomat intéztem, amikor nyílt az ajtó. Belépett rajta maga az ördög.(Pedig mi, alvilágiak tudjuk, hogy olyan nincs is) Jasmine Villegas úgy lépkedett felém, mint egy csípőficamos bálna. Én csurom víz voltam és épp törölközni akartam, amikor jelenlétével a szart is belém fagyasztotta.

- Te mi a rángást csinálsz itt?- kérdeztem teljesen jogosan, miközben a törölközőmet biztonságba helyeztem a fogason, nehogy valami baktérium rá kerüljön.

- Hozzád jöttem, édes. - jött még közelebb, és kacsintott.

- Ne rángasd a szemed. Húzz el innen. Te a pokolban kéne, hogy szenvedj. - szóltam neki és csápommal megállítottam, nehogy közelebb jöjjön.

- Olyan sexy vagy meztelenül!- mondta, mint egy holdkóros és megpróbált közelebb jönni.

A róka megint majdnem kiugrott, pláne mikor csücsöríteni kezdett.

- Sosincs rajtam ruha, ha nem lenne útban a szemed, talán még látnád is, hogy szőrös vagyok.

- Csókolj meg Baby- tolta el a csápom, váratlanul nagy erővel. Azonnal rám támadott és büdös száját az enyémre tapasztotta.

Alig bírtam ki, hogy ne hányjak a szájába, de lelöktem magamról, mielőtt bepiszkítottam volna a padlót.

- Mi a rothadást csinálsz? Teljesen megették a kukacok az agyad? Húzzál a picsába innen- ordítottam rá és a hajánál fogva kiráncigáltam az erdőbe.

Ott hagytam egy farkas barlang előtt, hátha megeszik.

Visszasiettem a házba, fogat mostam, vagy hatszor, mind a három sor fogamat alaposan megtisztítottam és a torkomat is kiöblítettem.

Ennél ocsmányabb nem történt még velem, pedig már túl vagyok egy jó pár emberi gyomron és hasonló belső szerveken. Végül, mikor kicsit jobban lettem, leültem a fotelembe és bámultam a pókot a sarokban. Mindig megnyugtat.~

A szemeim kipattantak. Olyant álmodtam, amit soha nem fog elfeledtetni velem egy pszichológus sem. Aztán egy borzalmas szag csapta meg az orromat. Grimaszoltam és fintorogtam. Rózsaillat. Azt a rohadt, büdös, kibebaszott szentségit.

Idegesen ugrottam ki a fotelomból. Hogy a francba jött be ez a szag? Most komolyan. Hol? Jume idegesen szaladgált a fotel körül, legszívesebben felrúgtam volna, de szerencsére meg tudtam állni. Ha belerúgok, valószínűleg, megdöglik.

Bár nekem mindegy. De ez a tetves szag!

Idegesen kaptam föl egy kapa-szerűséget a fal mellől. Kitépem annak az embernek a belét, aki képes rózsát ültetni. Ha nincs ember, akkor kitépem a növényt, és úgy széttépem, hogy fel se lehet majd ismerni. De valaki ezért még bűnhődni fog.

Majdnem teljes sebességgel száguldottam az erdőn keresztül, de sehol sem találtam. Aztán tíz perc keresés után meglett a bűz forrása. Egy hosszú sor rózsa. Undorítóan sok ronda virág hajtott ki a tüskés, zöld, bokorszerű szárból. Meg az a sok tüske! Ki nem állhatom a rózsát!

Az emberek a szerelmüknek adják ezt a fajta büdös növényszármazékot, aminek semmi értelme. Ki akarna egy –már döglött– növényt a házába? Mi a jó benne?

Fogtam a kapát és idegesen rávágtam egyet. De mivel laza növény, szinte alig sérült, és csak pár levelet kaszaboltam le.  Párszor még megpróbáltam, utána elhajítottam a kapát francba.

- Ez a szar bokor! Kinyírlak!

Jume jobbra-balra morgott miközben a rózsát figyelte.

- Hülye korcs! Hogy kerülsz ide? – dobbantottam felé.

Mondjuk pont nem érdekelt, hogy ott van-e.

Rávettem magam a bokorra, és addig Téptem/rúgtam/tapostam/szaggattam/haraptam/ütöttem, hogy felismerhetetlen kis büdös kupac maradt belőle.

Még mindig idegesen arrébbhajítottam Jume-t , aki az óta ott fújt rám halkan. Ki mondta, hogy a mini-házisárkányok békések? A szart. Hiperaktívabb kis dögökkel nem találkoztam

Hirtelen meghallottam a Jogothe madarának zünnyögő nevetését. Úgy tettem, mintha nem hallanám, hogy a kellő pillanatban elbírjam kapni.

- Hözöözööözöö- Nevetett.- Ez nemz szzázas. Tiztáraazz Bolondzzzzzz….

Olyan szintem felidegesített, hogy felugrottam, és lendületből elkaptam. Amikor földet értünk, egy fához csaptam, és figyeltem, ahogy elterül a földön.

Idegesen ráugrottam, és rácsavartam két csápomat a nyakán levő piros csíkra.

- Így röhögj ki te szemétláda!- egyre jobban szorította, mire ő zizegve kezdett fulladozni.

- hhhhzzzhzzzhzzz…- nyögte.

- Nem meg mondtam, hogy ne vidd be a levelet, abba a kikúrt házba, hanem hagyd a tetves bejárati ajtó előtt. De nem. Neked be kell zizegned az idegesítő szárnyaiddal és a retardált nevetéseddel, és otthagyod az asztalon. De most beleverem a fejedbe ezt a kibaszott információt. Szóval: NEM VISZED BE!! – csapkodtam a földhöz az egyre liluló fejét.

Hirtelen abbahagyta a küzdést.

Megdermedtem.

Tudtam, hogy ez most nem volt túl jó ötlet. De nem érdekelt. Az istenek nem nyírnának ki, szükségük van még rám, viszont közmunkára ítélhetnek, és etethetnek olyanokkal, mint Jasemine.

Akaratlanul megborzongtam.

- A kurva életbe.

A lábánál fogva rángattam végig az erdőn a ház felé. Párszor felakadt a feje egy-egy gyökérben, de rántottam egyet rajta, és kiszabadult.

A házba beérve kiabálni kezdtem.

- JUME!! KAJAA!!

Az a szemét rögtön megjelent az ajtóban, és teljes erejével rávetett magát a madárra, és marcangolni kezdte. Tudtam, hogy a vért mindig felnyalja maga után, úgyhogy nem aggódtam. Viszont madár szagú lettem.

Ismételten lefürdöttem, pedig azt is utálok. Hullik tőle a szőröm.

Viszont fél óra múlva eltűnt a gusztustalan szag, helyette Mikroszockó, Jume, és döglött madár szag volt, így békésen letelepedtem a fotelomba, és ismételtem nézelődtem a csatornák között.

Ebben az időszakban szinte mindenhol Teleshop vagy betelefonálós játék ment. Végül megállapodtam a Pornócsatornán, és rájöttem, az emberek néha gusztustalanabbak a szörnyeknél.

Kikapcsoltam, és figyeltem Jume-t. Már majdnem végzett mindennel, mégis ugyan akkora maradt. Majd békésen elkezdett mindent lenyalogatni a bútorokról. Nem is tudta, hogy nyomokat tüntet éppen el.

Felváltva figyeltem Jume-t, a pókot a sarokban, meg a falat. Éreztem, hogy nem volt túl jó döntés kinyírni a madarat. De annyira elégedett lettem, hogy nem érdekelt.

- Itt kínzom magam egy Idióta madár miatt? Így elpuhultam? – csaptam rá az asztalra, ami szétesett, én pedig elvigyorodtam. – Hát.. Molin most nem lenne büszke rám.