4. Fejezet: Alvilági kiruccanás

Ámen! 

Elég furcsa az új kinézet, tudom, de Mikroszockó is elég furcsa nem? Az a háttér meg fejléc pont hozzá illik, és ha együtt nem is néznek ki jól, hát akkor is... Olyan misztikus, nem? XD

Mint ígértem, kicsit hosszabb rész, De szombaton jön a következő, rend szerint.

Blackrose

Békés, mély szunyókálásba süllyedtem miután kellőképpen kielmélkedtem magam.

Szerencsére nem gyötörtek rémálmok, csak sima, pihentető szunya volt.

Arra keltem, hogy valaki kopogtat. Ki a franc lehet ilyenkor?

Nem túl finoman rántottam ki az ajtót, és megpróbáltam a lehető legmogorvábban kinézni, de nem volt senki az ajtó előtt.

- Ki a halál van odakint? – üvöltöttem egyet, de senki nem felelt.

- Velem senki se szórakozzon, hogy baszódnának meg!- Dörmögtem magamnak.

Lenéztem a földre, és észrevettem két fényes borítékot. Ez rossz jel. Kurvára rossz.

Hatalmas betűkkel ált az egyiken, hogy Macsmorg, a másikon pedig hogy Mikrszockónak.

Hát, elég szarul indul… Felnyaláboltam a földről, megfordultam, és bevágtam magam mögött az ajtót, amibe az egész ház beleremegett, és félő volt, hogy leesik a lámpa, de szerencsére az a sok trutyi, amit ráragasztottam, megtartotta.

Leültem a fotelbe, és könnyedén feltéptem a Macsmorg feliratú borítékot.

 „Te HÜLYE!

Mi a francot csináltál? A Mógrimok most jártak itt, és rólad kérdezgettek.

Kérdezték, hogy szerintem mennyire vagy gyilkolászós típus, meg tudok-e valamit az ilyen ügyeidről, én meg mondom, basszátok meg, neked az a munkád hogy gyilkolássz, ők meg nem értették. Mondom Te lélekgyűjtő vagy, azért vagy a földön…

Mire feldolgozták azzal a nagy fejükkel, eltelt legalább két perc. Aztán arról kérdeztek, mikor találkoztam utoljára a Jogothe madarával. Mondom körülbelül két napja. Itt kezdett összeállni a kép.

Te kicsináltad azt a rohadt madarat? Meg felzabáltattad a sárkányoddal? Normális vagy?

PACSI!

Én is gyűlöltem azt a szemetet. Megérdemelte. De ezek véresen komolyan veszik az ilyet, és ők meg téged fognak felzabáltatni a sárkányaikkal. Nekik nem az a sima kékes-barnás sárkánykáik vannak, akik megesznek mindent, amit nekik adsz, ezek kurva okos vörösek, amik mindent értenek, tudják, kit kell kicsinálni. Vigyáznod kéne magadra.

És a Mógrimok valójában marhára ijesztően néznek ki. Kicsit olyanok, mint az emberek. Mármint a testük. De világító (!!) Citromsárga szemük van, meg nincs orruk. Meg foguk. Istenem, hallanod kellett volna a kiejtésüket, komolyan, szerintem fetrengtél volna a röhögéstől. Vagy nem.

Kíváncsi vagyok, ki viszi ki a levelet.

Macsmorg.”

Nagyot sóhajtottam. Elég hamar feltűnt, hogy az a kibaszott madár nincs meg, bezzeg, amikor nekem esett bajom, két évig fel se tűnt a halál faszának sem, hogy nem vagyok a helyemen.

Ezek meg rögtön küldik a Mógrimokat, meg a vérszomjas sárkányaikat, akiknek elég egy megérzés, és kettétépnek… Ez azért elég durva.

Nagyot sóhajtva téptem fel a második borítékot, sejtve, hogy mi lesz benne. Mondhatni megérzés ez is. És lám, nem csalódtam.

„Vérhabzsoló Mikroszockó!

Te vagy az egyetlen szörny a szünet idején, aki tenni mert valamit a törvények ellen.

Mindenki úgy szeret téged, mint a villamosszéket, e miatt az akciód miatt.

Váltsunk hivatalosra.

Mikroszockó!

Tudomásunkra jutott, hogy a Jogothe madarát brutális kegyetlenséggel meggyilkoltad. (igazából mindenki köszöni szépen, de a törvény az törvény.)

Így holnap várunk téged a bíróságon.

Minél előbb, annál jobb, mert mehetünk haza.

Bíró voltam.”

Bíró? Elég hamar véget ért a kibaszott kivizsgálás, meg a nyomozás, nem? Azt még érteném, hogy két héttel később meg ilyenek, de már holnap? Addig ennem kéne valakit.

Mivel nincs sok időm, az első személy, akit meglátok a tévében, meg fog halni.

Nagyszerűségem és ötletességem tudomásul véve hatalmas vigyorral a képemen kapcsoltam be a tévét a távirányítóval.

- Ie-ie-ie-ie-ie-ie-ie- eyeah - Szólt a kis szamár a tévében. Nagyszerű, újra énekes ribancot választottam? Lássuk, ki ez. Demi Lovato?

Már a nevétől megborzongtam. Tudtam, hogy nem kéne elvállalni, de elhatároztam magam, hogy ezt már megeszem, ha törik, ha szakad. Előkotortam a vezetékes telefonom az egy kupac alól, meg a kis noteszomat, amiben a telefonszámok vannak beírva. Ügyeskedtem pár percet, mire sikerült bepötyögnöm a gombokon a csápjaimmal a számot.

Egy magas hangú hapsi szólt bele.

- Szörnyszolgálat. Milyen áldozatot kíván megkeresni?

- Embert.

- Tartsa.

Amíg kapcsoltak, a telefonba ment a Slipknot - Wait and bleed című száma. Kicsit furcsa választás, én mondjuk pont leszarom, hogy mi megy, de gondolom a főnöknek most ez a kedvenc száma. Mondjuk jobb, mint az előző, amikor valami Bat Cat meg PingPong Mouse számát rakták be, de olyan idegesítő volt, hogy háromszor is lecsaptam közben.

- Szörnyszolgálat, ember ügyosztály.... –Szólt most egy öblös hangú lény.

- Nő. – zártam a beszélgetést rövidre.

- Tartsa.

Mivel előzőleg nem hallgathattam végig a számot, most befejezhettem. Már kezdtem azt hinni, megúszom, és nem kell végighallgatnom egy számot, de szerencsére elég sokáig kellett várnom, majdnem elindult újra a zene.

- Szörnyszolgálat, ember ügyosztály, nő csoport…- szólt bele egy fejhangú, mély, unatkozó hang.

- Nehogy több életkedved legyen, ribanc. –morogtam úgy, hogy az telefon másik felén ülő lény ne hallja. – Demi Lovato elérhetőségét, ha szabad kérnem. Ha nem szabad, akkor is. - tettem hozzá hangosan.

- Tart…

- Ha megint tartásba rak, én megkeresem magát, és kiverem a fogát, mert marhára unom ezt a számot!- Kiabáltam közbe. - Csak keressen. Én várok.

Billentyűzethangok, koppanások, fröccsenés hang, káromkodás, kiabálás. Utána hallani, ahogy felemeli a kagylót, és lever valamit. Majd gyorsan bediktálta a címet, amit elraktároztam az agyamban, és lecsaptam a kagylót.

-A faszom belétek. - mondtam magamnak, felálltam és kimentem a házamból, berúgva magam mögött az ajtót.
Nem akarom, hogy megtudjátok, hogyan utazom, még a végén valaki leleplezne, de az nem élne tovább, azt hiszem, mert megkeresném, és 84 apró darabra szaggatnám, és megetetném az állatmenhely kutyáival.

A házba viszonylag könnyen bejutottam, Még a hálószobába is, mert ez a tyúk úgy horkol, mint az istencsapása. Mintha vonat menne a ház mellett, és azt hallanám. Lazán odasétáltam mellé, és kicsit megpofoztam, de nem kelt fel rá. Gondoltam felkapom, és kiviszem, de ez a horkolás felkeltené a környéken lakókat, így itt kell elintéznem a dolgot.

Úgy értem el, hogy felkeljen, hogy betömtem a száját, és befogtam az orrát. Fél perccel később ébren ült velem szemben, de ahogy láttam, be volt állva. Így legalább gyorsan el lehet intézni a dolgokat. Nem is ellenkezik.

***

Kajálás

***

Kicsit furcsán éreztem magam, amikor kitámolyogtam a házból. Szerintem hatott rám is a drog, mert olyan furcsa volt, amikor a fák haverkodni akartak velem. De szerencsére a csaj nem akart kimászni, úgyhogy nyugodtan hazafele vettem az irány.

***

Mikor beléptem az ajtón, leesett, hogy azt mondták, korán legyek ott. Hajnali fél egy. Akkor ideje indulnom.

Sarkon fordultam, mind a haton, és elindultam egy titkos barlang felé.

-A szentségit, hogy itt milyen sötét van! – Csodálkoztam a barlang bejáratánál, de inkább csak mentem tovább, és figyeltem, ahogy a falak integetnek nekem. A szörnyekre furcsa hatással van a drog, és mint kiderült, engem teljesen közömbössé tesz, és ez nem jó.

Megráztam a fejem, amivel csak azt értem el, hogy belevertem a falba.

- A picsába. – Mordultam fel.

Folytattam utam a barlang másik fele felé. Többször is lefejeltem a lelógó cseppköveket, vagy mi a halálokat, ami után mindig egy nagy adag káromkodás következett. De átértem, és a másik felén egy nagydarab rákollós kezű Steven Segal benyomású lény foglalt helyet bőrkabátban.

- Ki vagy? – Nézett rám napszemüvegen keresztül.

- Ha levennéd a kurva napszemüveget, talán látnál. Ismersz. Mikroszockó…

Egy kicsit előrebillentette a fejét, és rám nézett a napszemüveg felett.

- Mehetsz. – Állt el az útból. Kicsit billegve tovább indultam, és haladtam a fény felé.

Pontosabban a láva felé. Meg a tűz felé. Az első tűz a „Szimplán Szétég Az Agyad Tűz”. A második „ A Többi Szerved Is Szétég Tűz”, a harmadik „A Csontjaid Is Porrá Lesznek Tűz”.

Aki a másodikba is bekerül, az szörnyen rossz ember, de aki a harmadikba, hát, az tényleg szégyellheti magát. De azé a legtöbb munka, aki a „Sz.Sz.A.A.T.”-ben van. Ez egy külön rövidítés a szörnyek részére. Ahogy elértem a válogatóközpontot, megláttam Macsmorgot, hiszen több emelet magas, nem nehéz nem észrevenni. Persze ő is észrevesz, mielőtt el tudnék menekülni.

- Hogy vagy, teeeee, csáposka? – húzta el a betűt.

- Hogy a frászba lennék, Szerinted? Megyek a Bíróságra, sietek. – Mondtam neki, és tovább mentem, remélve, hogy veszi az adást, és békén hagy.

Szerencsére Fölfogta, és ismét a munkára koncentrált.

De ez alatt Megpillantottam Oktopust. Vagyis Jasmine-t.

Eldöntöttem, hogy nem nézek rá többet, mert olyan lett, mint egy igazi elhízott Amerikai.

Aztán eldöntöttem, hogy nem is szólok hozzá. De ő azért odajött, és dumálni próbál hozzám.

- Jaaj, de rég láttalak, Mikroszockó! Olvastad a leveleim? Mit csináltál a madárral? Mindegy is, lényeg hogy már nem él! Kösz a testet, iszonyú ronda!

Kábé eddig bírtam, megfordultam, és egy csápomat a nyakára tekertem.

- Ide figyelj Oktopus, Én mondtam, hogy nem direkt küldöm ezeket a kibaszott testeket, Kinyírtam a madarat, és marhára nem érdekel a véleményed, úgyhogy menj inkább, és végezd a hülye munkád, meg zabálj. - Kiabáltam rá.

Megszeppenten rám nézett, majd elvigyorodott, ami olyan csúnya volt, hogy azt hittem, elhervadok. Leengedtem a csápom, megfordultam, és elindultam a Bíróság felé.

- Ezt szeretem benned, olyan temperamentumos vagy!- kiabált utánam.

Morogva lépkedtem tovább, Be egy lélek mellett, aki ott bujkált az árnyékban. Nem volt kedvem feladni őt, majd visszafelé.

Így folytattam utam a Bíróhoz.